Magyar digitális helynévtár

Adatai
*1343:	*Bulch*		A IV, 306
*1346:	*Bulch*		A. IV, 581
1263/272:	*Bulch*	Gy. 1: 71	H. VIII, 93	t.
1291:	*Bulch*	Gy. 1: 71	W. X, 58	de
1304:	*Bulch*	Gy. 1: 71	A. I, 78
1309:	*Bulch*	Gy. 1: 71	A. I, 187
1322:	*Bulch*	Gy. 1: 71	A. II, 57
1323/343:	*Bulch*
1323/366/426/500:	*Bolch*	Gy. 1: 71	A. II, 110	de
1323>342:	*Bulch*	Gy. 1: 71		de
1324:	*Bulch*	Gy. 1: 71	Károlyi I, 60	de
1325:	*Bulch*	Gy. 1: 71	Z. I, 270
1325/347:	*Bulch*	Gy. 1: 71	Közl. Miskolc Borsod
1325/XVI.:	*Bulch*		MiskOkl. 26
1327:	*Bulch*	Gy. 1: 71		de
1327:	*Beulch*	Gy. 1: 71	Károlyi I, 64	de
1328/374:	*Bulch*	Gy. 1: 71		de
1329:	*Beulch*	Gy. 1: 71	Károlyi I, 69	de
1329:	*Bulch*	Gy. 1: 71	Károlyi I, 70	de
1330/374:	*Bulch*	Gy. 1: 71
1332:	*Belch*	Gy. 1: 71	A. II, 577	de
1332-5/Pp.Reg.:	*Bolch*	Gy. 1: 71	Vat. I/1: 214, 326,
1332-5/Pp.Reg.:	*Bulcht*	Gy. 1: 71	Vat. I/1: 214, 326,
1341:	*Bulch*		A IV, 1601-5

Más nevei

Bőcs -i

Az adatok szócikkes formában

Bőcs ’település Abaúj vm. DNy-i részén a Hernád mellett’ 1263/272, 1291, 1304, 1309, 1322, 1323>342, 1323>343, 1324, 1325, 1325/347, 1325/XVI. (MiskOkl. 26), 1327, 1328/374, 1329, 1330/374, 1332–5/PR., 1341 (A. 4: 161–5), *1343 (A. 4: 306), *1346 (A. 4: 581): Bulch, t., 1323/366//500, 1332–5/PR.: Bolch, 1327, 1329: Beulch, 1332: Belch, 1332–5/PR.: Bulcht | ~i 1324: c. Dion. f. Blasii de Bulchy (Gy. 1: 71).

Névmagyarázat

Puszta személynévből keletkezett magyar névadással; vö. 1211: Belch szn. (ÁKSz. 45). Az alapjául szolgáló személynév a bölcs köznévből való (FNESz.). A név okleveles adataiban illabiális ë éppúgy előfordul, mint labiális ö ~ ő (vagy esetleg ennek előzményeként Č diftongus). Az elsődleges Bölcs hangalak Bőcs-csé alakulása, szabályos hangfejlődéssel (az l kiesése és az előtte álló magánhangzó ennek hatására történő megnyúlása) következett be (a jelenséghez l. BÁRCZI 1958: 67). A végső forrásul szolgáló bölcs közszó — s ezáltal a belőle alakult Bőcs személy- és helynév — hangtani érdekessége, hogy a magyar nyelvbe bekerülő ótörök jövevényszó bizonyára *büŰüči alakú volt, amiből a magyar-ban *bűcsi > bűcs, majd másodlagos l betoldódással bülcs ~ bölcs lett (vö. TESz.). A szó tehát elsődlegesen nem tartalmazta az l hangot, de bekerülve a közszó esetében állandósult, míg a személynévi áttételen keresztül belőle alakult helynévben idővel a Bőcs hangalak rögzült. A XV. század második felében már találunk példát l nélküli, hosszú magánhangzós alakra: 1460: Kysbewch (Cs. 1: 344).